A Vernee Thor E okostelefon 50000 forintért a tiéd lehet. Nem, ez nem elírás, valóban ilyen kevés petákért beújíthatsz, egy csúcskategóriás, androidos készüléket. Igaz, ajándék lónak nem illik a fogát méregetni, azért nézzük csak meg közelebbről mit is kapsz a pénzedért, ha erre a kütyüre alapozol.

Oké, a csomagolás eléggé fapados. De lényeges ez?

Selyemhernyó fóliában üdvözöl a mobil, egyértelműen hirdetve, hogy olcsó konstrukcióról beszélünk. A minimalista stílusjegyeket hordozó fehér dobozon természetesen a termék, és a gyártó cég neve szerepel, valamint alul, hihetetlenül, életbevágóan fontos információk olvashatók. A készüléken kívül a térelválasztó papír alatt találsz egy micro USB töltőt, egy szinkronizálásra alkalmas kábelt, és a jolly jokert: a gyorstöltésre szolgáló varázshuzalt.

A hátlapon egy esztétikus, és egyben praktikus fólia fogad, ha kézbe veszed a telefont: leírással segíti a cég a munkádat, hogy tudd, a SIM-et hova kell behelyezni. A csiszolt műanyag hátlap szép, de roppantul csúszós, úgyhogy akinek amúgy is hajlamos a tenyere az izzadásra az jobb, ha tundrakesztyűben kezd bele a tapogatásba.

Az ujjlenyomatolvasó mágnes funkció az első, ami szembetűnő lehet a számodra. Bizony, 50000-ért ez is belekerült a mobil profiljába, és kifejezetten eredményesen működik, tíz alkalomból kilencszer nem hibázott. És gyors. Nem csak olyan elfogadható mértékben, hanem villámsebességes tempóval. De, hogy még visszakanyarodjunk a dizájn kérdésére: a kialakítása egyedi, ritkán látott stílusjegyeket képvisel, de az alsó káva olyan vastag, hogy ez nagyjából értelmezhetetlen. Kicsit rontja az összképet.

A kütyü jobb oldalán integetnek a hangerőszabályzó, és lezáró gombok, míg balon egy „IT” gombbal találkozhatsz, aminek a segítségével energiatakarékos módba vághatod a telefont, ami így gyakorlatilag évezredekig képes a csendes üzemelésre. A képernyő alatt három gombocska várakozik a felhasználásra, amiket igazán megvilágíthattak volna a tervezők, mert így olykor félrenyúl az ember. A félrelépésnél persze ez még mindig jobb.

Félretéve a külsőt, másszunk kicsit bele a Vernee Thor E belsejébe. Nincsen tele felesleges appokkal, a szokásos Google pakkot megtalálod benne. A képernyő azért elég jól tükrözi az olcsóságot: napon kevésbé látható, és a felbontása sem kimagasló, ettől függetlenül nem az élvezhetetlen kategóriába tartozik. Három ujj érzékelésére képes a rendszer, azért talán ettől nem kapsz sírógörcsöt. Ami, azonban némi könnymorzsolgatásra késztethet az a hangminőség. Gyatra. Nincs basszus, nyomott, halk, egyszerűen élvezhetetlen.

A nyolc magos processzor, és a három giga RAM teljesen jól viszi a rendszert, az árhoz épp megfelelő a konstrukció, nem fagy, nem lassul, olykor-olykor kicsit szaggat, és nagy igénybevétel esetén minimális melegedés tapasztalható, de nem tükörtojást sütő verzióban.

Az átlagos felhasználás folyamatos, a Facebook pörög, a Youtube is szépen muzsikál, és viszonylag sok alkalmazás képes elfutni egymás mellett, fennakadás nélkül. Az osztott képernyős mód külön piros pontot érdemel.

És akkor jöhet a dobpergés, tűzijáték, csimbumcirkusz, mert a Vernee Thor E valamiben verhetetlen. Valamiben, amiben az okostelefonok szinte kivétel nélkül gyengék. Ez pedig az akkumulátor szuflája. Kettő nap. 48 óráig tökéletesen bírja a fokozott igénybevételt, ami ha hozzászámolod a fent emlegetett varázshuzalt, a gyorstöltésre optimalizált kábelt, akkor azt jelenti, hogy a telód lemeríthetetlen.